Mai napunk

Hú, de ki van a mindenem a mai nappal!!!

Ill. kezdődött a tegnap estével. Zsúron voltunk, és a parkolóban még szülők dumcsiztunk, a gyerekek pedig szórakoztak. Zsomi a hátsó ajtóban állt és odahajolt az első ülésre kívülről, amit az egyik kisfiú nem látott és becsukta az ajtót. Zsombort a halántéka alatt találta el az ajtó. Bedagadt, kicsit belilult, de nem gondoltam vészesnek.

Jött a hajnal. Zsomi szólt, hogy Neki nagyon fáj a hasa és kakilnia kell. Ok... rötyi, semmi! Reggel újra mondja, hogy nagyon fáj a hasa, de már sírt is. Kapott egy kis joghurtot, mert gondoltuk éhes. Hát, nem... sugárba hányta ki. Kapott egy kis vizet. Detto, sugárba jött ki.
De akkor már annyira fájt a hasa, hogy rendesen megijedtünk. Kicsit meleg volt, hőemelkedés. Petivel járt az agyunk, hogy vakbél lenne? Rákerestünk a neten és 5ből 4 tünet megvolt, menjünk az ügyeletre.
Elmentünk, megnézte az ügyeletes doki, nyomogatta a hasát, ígyis-úgyis. A végén megemlítettem a fejét, megnézte azt is.
Mondta, hogy tovább fog minket küldeni a Madarászba a sebészetre, mert a hasával mindenképpen sebészhez irányítana, de a fejét is meg kellene röntgenezni, mert igaz, hogy kívülről nem tűnik veszélyesnek, de valamit érzett... Ja, úgy jöttünk el az ügyeletről, hogy vagy vakbél vagy bélcsavarodás vagy egy durva vírus. Éljen!

Irány a Madarász. Sebészhez bekerülünk, ő is nyomogatta a hasát, megnézte a fejét, elküldött hasi uh-ra és koponya röntgenre. Szerencsére mind a röntgen, mind a hasi uh negatív lett, de azért tuti, ami tuti tovább küldött a belgyógyászatra. Ott sem találtak igazán semmit. Annyit mondtak, hogy újra elkezd hányni, akkor menjünk be a kórházba.

Szerencsére azóta nem hányt, a hasa hol jobban, hol kevésbé fáj (már ez is valami), most evett pár falatot, de azóta lázas. Szóval valószínű egy fasza kis vírus.

Ja és így leírva a nap, az úgy zajlott, hogy fél 10kor indultunk itthnról és kb. negyed 2re értünk haza.

Persze, mikor máskor jönne ki ez az egész, mint a műtét előtt 10 nappal.

oltás...

Zsombort ma reggel beoltották a H1N1 ellen. Nagyon nagy kérdés volt ez. Az elején teljesen elzárkóztam előle, hogy dehogyis oltatok, meg minek... stb. Aztán a végén csak beoltották.
Nagyon ajánlották az allergiája miatt és nekem is a cukor miatt. Mind a ketten krónikus betegnek számítunk. A gyermek háziorvos először nem ajánlotta, aztán mikor 2x beszéltünk már hajlott rá, ma oltás előtt beszéltünk egy pár szót és úgy éreztem, hogy már eléggé hajlik rá Ő is, hogy bizony szükség van rá.
Zsombor sírt egy ici-picit, amikor megkapta a szurit, aztán a váróban ahogy öltöztködtünk elkezdett üvölteni, hogy nem kapott matricát! :D No comment!
Utána ment oviba, szerencsére nem hívtak, hogy lenne valami baj. Nem látszik egyenlőre semmi rajta, remélem így is marad. Az oltás helye egy picurka piros pötty.

Én ma este kapom meg. Anyuval és Apuval megyünk el, Peti pedig hétfőn oltatja be magát. Már itthon van a vakcinája.

Ma voltam varratszedésen is... miért is menne simán minden! :) Belenőtt a varrat a húsba, nem is tudta kiszedni az egészet, jól megszenvedte Ő is és én is. Mondta, hogy ritkán, de előfordul ilyen. Micsoda meglepetés, hogy pont velem történik ilyen!
December 4én (Anyu szülinapján és Bori névnapján) megyek legközelebb, akkor a fejbőrömről szedik le a puklit.

orvosok

Kedden voltunk a sebészeten Zsomborral, a következő műtét időpontja 2010. január 4e lesz. Melgepődtem, hogy ennyire hamara kaptunk időpontot, ez is valami. Sajnos azt mondta a doki, hogy nem fogja tudni az egészet kiszedni, ami még maradt, úgyhogy sajnos lesz egy 3. műtét is! :( Nem örülök Neki, de nagyon bízom benne, hogy a 2. és a 3. műtét is kb. annyira fogja megviselni, tehát egyáltalán, mint az augusztusi.

Megnézte a kukiját és a sérvet, de azt mondta, hogy szerinte a heréjét sem kell megműteni és a kukiját sem. Nem tudom mit gondoljak, félek, hogy csak "le akar rázni minket", úgyhogy Zsomi egyik barátjának a kukacát most műtötte meg a Madarászban egy specialista, lehet Neki is megmutatom. Ha Ő is azt mondja, hogy nem, akkor hagyjuk.

Ma elmentem a sebészetre, mert úgy volt, hogy 3 anyajegyemet/szemölcsömet leszedik, de a végén csak egyet szedtek le, az oldalamról. Érdekes volt... mondjuk jópofák voltak az asszisztensek és a doki is. Poénkodtak és miközben nyiszogatott össze-vissza, kajákról beszélgettek. Annyira morbid volt! :)
Most eléggé fáj, meglepődtem, mondta a doki, hogy jegeljem, azon már túl vagyunk. Holnap megyek kötözésre és elvileg 19én kiszedik a varratokat és akkor megbeszéljük, hogy a többit mikor szedi ki. Azért ahogy beszúrta az injekciót, eléggé fájt... sőt, baromira, úgyhogy egy hangyányit elgondolkodtam, hogy az orrom mellől tuti, hogy ki akarom vetetni? :D Na, majd meglátjuk, hogy mennyire leszek bátor.

Hívtak, hogy ma készen van a szemüvegem! :) Örülök Neki, apró örömök az életben.

Ma az oviban fényképezés volt. Beszéltük az óvónőkkel, hogy nem kell kirittyenteni Őket, nem kell ünneplőbe menni, de azért ne tréning. Zsomborra reggel adtam galléros pólót, farmert. Reggel szakadt az eső, az én gyerekem ugra-bugrált és persze mi lett a vége? Esés... egy óriási pocsolyába. Annyira, de annyira, de annyira idegbeteg voltam!!!! Húúúúúúúúúúúú!!! Felállt a gyerek és közölte: - Anyuci, vízes a nadrágom!!!! (nem mondod?????? :)

Annyira jellemző! :)

Megy az őrület a H1N1 körül. Tegnap beszéltem a belgyógyásszal, Ő azt ajánlotta, hogy magamat oltassam be, mert a cukor miatt gyengébb az immunrendszerem. Ma beszéltem a gyerekorvossal, Ő pedig nem mondta ki nyíltan, hogy NE, de elmondta, hogy nem tudni, hogy ennek az oltásnak lesz-e szövődménye és akár évek múlva is lehet. Hogy 70 % védettséget ad az oltás, de járvány idején ez a 70 % is csökken. Hogy nincs járvány és aki eddig elkapta, azoknál enyhe lefolyású volt. De mikor konkrétan rákérdeztem soha nem mondta, hogy NE, gondolom nem mondhatja, mert mindig utána mondta, hogy a szövődményekkel nincs senki tisztában.

Mondtam Neki a hoemos immunerősítőt, azt ajánlotta nagyon, úgyhogy ebben maradtunk.

zsúfoltság

Nem írtam már jó pár napja.

Csütörtökön elmentem a házidokihoz, mert már elviselhetetlenül fájt a hátam. A mellkasomat is éreztem, a torkom is fájt, de a hátam már veszettül. Kaptam antibiotikumot, meg egyéb "nyalánkságokat", de azt, hogy mi a bajom elfelejtettem megkérdezni, mert 6 körül értem oda és csak negyed 9kor jöttem el. Már tiszta ideg voltam.

Szombaton elmentünk a csajokkal egy kicsit bulizni. Játszóteres anyukák, 5en indultunk még a megbeszélések szerint, de a végén csak 3an mentünk. Először itt a központban egy igényes kis sözörő féleségben kezdtünk, onnan éjfélkor kitettek minket, már elég vidáman indultunk el onnan, főleg Ildivel! :) Viki koktélozott, félő, hogy kihagyták belőle a piát, vagy nagyon jól bírja! :) Szóval már eléggé vihogtunk mind a 3an, mi Ildivel a piától, Viki meg attól, a hogy viselkedtünk. Eljutottunk a Popey nevű kocsmába, ahol a barátnőm kezdett el dolgozni. Egy igazi kiskocsmát képzeljetek el, de a vendégeknek mondhati a 98 %át ismerem, mert itt a környéken úgy néz ki a pultos után mennek a vendégek, legalább Eménél ez mutatkozik.

Onnan olyan fél 3 körül jöttünk el... asszem! :)

Azért vihogtunk ott is rendesen, Ildinek az egyik haverom elkezdett kártyatrükköket mutogatni, az első nem sikerült, a második sem és a harmadik sem. A végén kiderült, hogy Ildi azt hitte, hogy ez az egész 1 trükk és ő az első kártyát jegyezte meg végig. Na, mindegy... ezt így nem lehet visszaadni, mi úgy röhögtünk, hogy majdnem bepisiltünk.
Hazafelé Ildi még leállított egy buszt, mondtam, hogyha megállítja én bizony felszállok rá, és Ő megállította! :D

Valahogy 3 után értünk haza, így a vasárnapi nap azért annyira vidáman nem telt! :) Eléggé fáradtak voltunk, de meglepőden sem Ildi, sem én nem voltunk másnaposak, pedig... ;)
Nagyon kellett már ez az este, jól esett!

Ma voltunk allergia vizsgálaton Zsomival, ill. kontrollon. Minden rendben, már nem kell fújni az orrát, ha esetleg újra előjönnének a tünetek, akkor nyugodtan kezdjem el újra. 3 hónap múlva szeretné látni újra a doki. Annyira kedves ez az orvos.
Utána pedig... VÉGRE VALAHÁRA sikerült eljutnom szemüveget csináltatni. El sem hiszem, ha minden igaz pénteken már meg is lesz. Nehéz szülés volt, bár az elsők között próbáltam fel ezt és utána végülis nem tettem le a kezemből.

Kicsit zsúfolt hetünk lesz, mert holnap megyünk vissza Zsomival a Heim Pál-ba a sebészetre. Megnézik a műtéti heget, kapunk új időpontot a 2. műtétre, meg megmutatom a heréjét akkor, mert állítólag vízsérves. Jó lenne, hogyha egyszerre megtudnák csinálni.

Szerdán elvileg a cukros dokinénihez mennék vissza, de lehet csak felhívom, ja és 5re megyek fodrászhoz.

Csütörtökön megyek leszedik az első 3 anyajegyemet, szemölcsömet.

Pénteken megkapom a szemüvegemet és egy házibuliba is hivatalosak vagyunk! :)

Nem fogunk a héten megint unatkozni.

A héten

Már megint szerda van!

Még mindig fáj a torkom, hétfőn jól be is lázasodtam, úgyhogy neo citran-t "vacsoráztam" és már fél 9kor aludtam. Előtte még elmentem bőrgyógyászhoz és úgy döntöttem, hogy mindig csak húzom ezeket az anyajegy, szemölcs levételeket, de most majd belevágok.

Mondjuk azt, hogy nagyjából megvizsgálta őket a bőrgyógyász, adott egy beutalót az általános sebészetre, ott azt mondták, hogyha szépen mosolygok, akkor levesznek 3at, amúgy csak 2 db-ot. Úgyhogy mosolyogtam! :) Ezen ne múljon!

Nov. 5én megyek, leszedik az orrom mellől, a fejbőrömről és az oldalamról. Azért parázok, de gondolom csütörtökön fogok izgulni nagyon.

Hétfőn még sikerült baromira összeveszni a kolléganőmmel. Hihetetlen stílust vett elő, nagyon durva volt és én meg nem nagyon bírtam tovább, úgyhogy rendesen kiosztottam. Lehet erősebben is, mint kellene. Én csak mondtam, Ő pedig nem volt hajlandó megszólalni. Pár órát ültünk ott egymás mellett csöndben és úgy dolgoztunk, délután nem bírtam tovább, így mondtam, hogy vagy megbeszéljük, vagy pakolok és megyek. Megbeszéltük, azóta jó a hangulat.

Tegnap kellett volna mennem a belgyógyászhoz az inzulin miatt, de nem mentem. Nem éreztem annyira jól magamat, meg megmondom őszintén, kedvem sem volt annyira! Majd elmegyek jövő héten. Mostmár én is tudom azért állítagni magamnak. Múlt héten annyira lecsökkentette, hogy ez már kevés így.

Ma megint vettem egy zsák ruhát Katának. Azt mondom, hogy imádom venni ezeket a picike rucikat, mert tündériek, de azért fáj is rendesen.

A múlt heti cuccok is nagyon tetszettek Nekik, remélem ezek is fognak.

A héten az oviban őszi szünet van. Elképesztő, hogy itt is van ilyen! Összevont csoportok vannak, vadidegen óvónénik, vadidegen szoba, vadidegen gyerekek. Szerencsére a mi csoportunkból még van 2 gyerkőc, az egyik a legjobb barátja Zsombornak, Marci! Azt hiszem ez nagy mázli.
A délelőtti óvónéni 3. napja ugyanaz, már tegnap puszival várta Zsombort! :) Ez aranyos, kedves dolog. A mi óvónénijeink nem puszilkodósak.

Zsombor egyre jobban imádja az ovit, lassan ott tartunk, hogy ha nem megy oviba az a büntetés.

Egyre többet beszél a Mikulásról. Biztos az oviba mondták Nekik.

3 nap, amíg itthon voltunk, olyan gyorsan elment. Hihetetlen!
Pénteken átmentünk a Kuziékhoz, mert a Gergőnek volt születésnapja, napközben meg takarítottunk, játszottunk Zsomborral. Kimostam az összes ruhát, amit Katának vettem, hát egy kicsit megint összetört a szívem, ahogy fogtam a csöppnyi kis rucikat.
Miután felébredt Zsomi, átvittem Anyuékhoz, alig várta, hogy menjünk.
Utána én visszajöttem és átmentünk Kuziékhoz. Ott a barátaink már nagyjából vágták, hogy balhék vannak közöttünk Petivel. Nem mondanám, hogy bármelyik fiú is szomjas lett volna, de ketten folyamatosan arról próbáltak meggyőzni, hogy Peti mennyire egy fasza pasi és mekkora szerencsém van és hú, meg ha... és, hogy mennyit gürizik, stb.
Én ezt aláírom, baromi sokat dolgozik, és egy szavam nem lehet, ahogy Zsomborral bánik, ahogy foglalkozik vele, de bizony az utóbbi időben közöttünk nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy.
Gergő azért megkérdezte az én álláspontomat is és mikor elmondtam, azért pislogott, meg el is képedt.
Kuzi... hát ő igazán mondta, hogy mondjam el, hogy én, hogy látom, de kb. meg sem hallotta és csak azt hajtogatta, hogy a Peti így meg úgy és legyek türelmesebb és ilyenek.
No comment! Most erre mit mondjak???

Szombaton felkeltünk, elmentünk a Tesco-ba és onnan Kistarcsára Zsomborért. Mikor kiértünk aludt, mint a bunda, annyira édes volt. Csak ültem az ágy mellett és néztem! :)
Felkelt és folytatódott a viháncolás, rohangált a kertben, fogócskáztunk, ilyenek.
Úgy 6 körül átmentünk tesómékhoz, mert ha már kimostam Kata ruháit át is vittük. Pont barátokat vártak, akiket mi is ismerünk, de ha mondják lehet, hogy nem megyünk át. Bírom őket nagyon, csak... nem volt hangulatom. Úgy igazán semmihez.
Azért Borival sikerült egy kicsit beszélgetnünk. Szegény úgy néz ki, hogy trombózis gyanús, remélhetőleg jövő héten kiderül minden. Már a 32. hétben van és kb. 1,5 kg Kata!
Utána hazajöttünk, vacsiztunk, fürdés és lefektettük Zsomit.
Fél 10kor felhívott Marcsi, az egyik csajszi a játszótérről, hogy lent görkorizik, nem lenne-e kedvem lemenni egy kicsit beszélgetni. Lementem, nem gondoltam, hogy sokáig maradunk. De akkor csörgött egy másik lány, hogy nincs otthon a férje a gyerekek alszanak, nem megyünk-e át. Hát, átmentünk... :) vettünk 1 üveg bort, rágcsát és 3/4 2ig beszélgettünk! :-o
Úgy elment az idő, de azt hiszem mind a hármunknak jót tett.

Ma sokat dolgoztam, nagyon bele kell húznom, mert teljesen el vagyok csúszva, délelőtt Peti volt lent Zsomborral, most délután én.

Vettem egy keverék lisztet, amiben már élesztő, minden benne van. Az előbb gyúrtam be a tésztát, remélem sikerülni fog a kenyér és finom is lesz. Elkezdhettem volna hamarabb is és akkor nem 10re sülne meg a kenyér. :) Mindegy!
Majd hűl, amíg mi alszunk.

megint szerda

Ma 2 hete! Képtelen vagyok úgy gondolni a szerdákra, hogy ne azt számoljam, hogy mióta tudom, hogy már nincs Ő és a csütörtökökre sem tudok úgy gondolni, hogy ne azt számoljam, hogy mennyi idős is lenne. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom számolni, de egyenlőre akaratlanul is megy. Talán majd egy másik baba segít a "számolás felejtésében" ill. úgy kezdődik majd el.

2 hét... pedig sokkal többnek, sok-sok hétnek, de inkább hónapoknak tűnik. Tényleg annak tűnik.

Petivel dúl a harc közöttünk. Ő nem beszél a babáról, nekem szükségem lenne rá. Ő kb. úgy csinál, mintha nem történt volna semmi, nekem soha 1 szóval nem hozza fel, ha én felhoztam, mert próbáltam Vele beszélni RÓLA, akkor hamar rövidre zárta a témát. Azt mondja, hogy Ő nem tud beszélni erről a témáról. De basszus, nekem viszont szükségem lenne erre, hogy kibeszéljem, hogy tudjam nem egyedül vagyok, hogy nem egyedül csinálom végig. És tudom, hogy a barátnőimmel bármikor beszélhetek róla (itt is ezer köszi érte Nektek), de nem ugyanaz. :(

Ma megyek vissza a belgyógyászhoz, elvileg a 6-4-4 inzulint állította be, de nálam egy kicsit elszaladt a ló a kajával. Na jó, nem is kicsit! Már-már durván sokat kezdtem el enni. Egy kicsi nasi, egy kicsi rudi, egy kicsi ez... az... És már tudat alatt úgy csináltam, hogy nem a főétkezéseknél ettem sokat, mert azt ugye mérem utána, hanem a kettő között, mert akkor nem kell mérnem. Erre csak pár napja figyeltem fel, hogy ténylegesen így csinálom, úgyhogy tényleg összekapom magam és próbálom betartani a 180 grammos ch diétát.

hétvége...

Már nagyon vártuk a hétvégét, fáradtak voltunk mind a 3an.

Zsomit az utolsó 2 napban nagyon nehezen keltettük fel, nyügős volt és mindig közölte: "nem jól aludtam" Megzabálom! Olyan édesen hangzik 1-1 komoly mondtat egy ilyen kis Törpe szájából.

Most kiment a szüleimmel Kistarcsára. Augusztus óta nem volt sehol nélkülünk, max. ha beteg volt és én dolgoztam. Nem akart menni, még az imádott Nagypapával sem sehova. Nagyon érdekes volt. Eddig, ha csak megemlítettük, hogy mondjuk holnap ott alszik a nagypapáéknál, akkor már vette a cipőjét, hogy most, és az utóbbi 2 hónapban meg nem. Mindig mondta, hogy én is menjek vele, csak velem akar lenni.
Most megtörni látszik a jég.

Tegnap kaptam egy levelet. Van egy barátnőm Szilvi, és ő ezotériával is szokott foglalkozik, és Neki van egy barátnője Ági, aki ténylegesen ezt csinálja, ez a foglalkozása.
Mikor kijött a sok egészségügyi problémám és annyira kilátástalan volt az egész elmentem Hozzá. Szilvi többször mondta, hogy szerinte jól jönne nekem. Engem is érdekelnek ezek a dolgok és hiszem is, de nehezen vettem azért rá magamat. Segített!!! Legalábbis én úgy érzem és ha már csak a fejemben segített, már megérte. Nem tudom megmondani pontosan, hogy miben, de a gondolkodásomban, a lelkemnek mindenképpen. Az akupresszúra, amihez meg jártam hozzá, a cukromon nagyon sokat segített.
Szóval a kisbabánk elvesztéséről is tudott és írt nekem egy levelet. Örülök, hogy reggelente egyedül vagyok az irodában, mert zokogtam. Örülök, hogy azt, amit írt, megírta, mert valamivel könnyebb, de mégis. A szívemet tépték ki. Az biztos, hogyha kicsit összeszedem magamat elmegyek hozzá mindenképpen. Érzem, hogy szükségem van rá.

Ma megyünk egy kicsit lazítani, bulizni. Jól fog jönni, várom már.

bocsi

Most nézem, hogy mennyire összefolyt az egész, pedig elvileg szépen tagoltam az írásomat.
Egyenlőre nem találom, hogy hol lehet módosítani, de majd igyekszem megtanulni.

A kezdetek

Egyszer már belekezdtem blog írásába, mikor Zsombor született, de egy idő után már nem írtam. Igazán nem is tudom megmondani, hogy hol volt...

Most egy elég húzós időszakon vagyunk túl. Sok minden történt.
Kezdem a júliussal. Zsombor betöltötte a 3. életévét, hatalmas buli volt a tiszteletére Kistarcsán. Üres a ház, amióta Papa márciusban meghalt. Még mindig hiányzik mindenkinek nagyon.
Szóval Kistarcsán hatalmas bulja volt Zsombornak, közel 30 fővel, 2 tortával, kajával. Volt ott minden, ami "gyermek szem-szájnak" ingere. Medence, csúszda, hinta, mérleghinta, homokozó... stb.
Rá 1 hétre elutaztunk 3an Hajdúszoboszlóra. 9 napot töltöttünk ott, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Sokat pihentünk, végre együtt voltunk.
(Képeket töltök majd fel).

Hazajöttünk Hajdúszoboszlóról, akkor 2 hétre Zsombor kiment Anyuékkal Kistarcsára. Nagyon jól érezte magát, gyakorlatilag alig hiányolt Minket! Neki egy igazi kánaán volt kint. Persze minden nap beszéltünk többször is telefonon. Nekünk nagyon hiányzott, az tuti.

Augusztusban családi barátoknál kerti bulin voltunk, voltunk egy hétvégén szintén családi barátoknál Csákváron és augusztus 12-én megműtötték Zsombort. Az anyajegyének a felét eltávolították. Nagyon-nagyon izgultunk.
A műtét előtt kapott egy kábító szirupot, amitől láthatóan lelassult és nagyon kis mosolygós lett. Tündéri volt tőle. Mikor bevitték a műtőbe, ahogy kint álltunk hallottam, hogy nagyon halkan mondja: Anya!! Anya???
Ennyi kellett, úgy elkezdtem zokogni. Szerencsére a műtétnél minden rendben volt. Nagyon jól bírta, a műtét után pár órával már úgy közlekedett, mintha mi sem történt volna.
Másnap volt a 4. házassági évfordulónk. Másfél éve szeretnénk kistesót Zsombornak. Már az egészségem is kezdett jobb lenni, már az orvosok is mondták, hogy semmi akadály nincs elvileg. Szóval augusztus 13án reggel készültünk az állatkertbe, de előtt teszteltem egyet. Meg sem néztem először, csak lepisiltem és félretettem. Csináltam a dolgomat és indulás előtt rápillantottam a tesztre és ott volt a nagyon várt második csík is. Elmondhatatlan öröm volt bennem. Hinni sem mertem, nem is mondtam el Petinek, mert annyira halvány volt. A skype-os lányoknak persze azonnal megírtam, mert magamba nem tudtam tartani.
Egész nap csak járt az agyam.
Utána még csináltam teszteket, de a határozott 2 csík hétfőn lett meg. Akkor mertem elmondani Petinek. Ő is nagyon örült. Nagyon boldogok voltunk.

Pontosan 6 hetes volt a kisbabánk, mikor be kellett feküdnöm a kórházba inzulin beállításra, mert amit eddig szedtem gyógyszert abba kellett hagynom a baba miatt.
Szörnyű 3 nap volt, alig vártam, hogy hazajöhessek. Nagyon rossz volt úgy bent feküdni, hogy tudtam semmi bajom nincs.

Szeptember 1jén elkezdődött az ovi. Zsombor az első pár napot nagyon élvezte. Tetszett Neki, már napokkal korábban számoltuk együtt, hogy mennyit kell még aludnia. Aztán a 4. napon rájött, hogy ez mégsem akkora buli, mert mindig itt kell mostmár lenni és aznap Apa is lekísért minket reggel, lehet ez is bezavart, szóval iszonyat hisztivel ment be. Úgy szedték ki a nyakamból. Szörnyű érzés volt úgy otthagyni Őt.
A rákövetkező hét majdnem minden reggele így zajlott, hogy nagyon nagy sírás, napközben is többször sírt, délután pedig, ha valakit hamarabb elvittek, akkor azért ment a bömbi.
Szeptember 9én elkezdtem az új munkahelyemen dolgozni.
Utána jött 3 hét, mikor 3 nap kivételével egyszer sem volt oviban. Először is hörgőgyulladása volt, abból lett az arcüreggyulladás és a végén kiderült, hogy valószínű allergiás, úgyhogy mehettünk vizsgálatra. Ott ki is derült, hogy Zsombor macskaszőrre, fű félékre és a parlagfűre is allergiás.
Most a második hete újra oviba jár és nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de jókedvűen megyünk be, örül, hogy bent lehet. Sokat mesél az oviról. Lehet, hogy a 3 hét hiányzás rádöbbentette, hogy mennyire jó is. :)

Valószínű az is nagyon lényeges, hogy október 2án Zsombor egyik nagyon jó barátja Marci betöltötte a 3. életévét, amit jó kis szülinapi zsúrral ünnepeltünk és így 5től Ő is oviba jár.
Nagyon nagy szerencsénk van, mert Zsomborral egy csoportba jár Adél, Bence, Marci, Dorka és Lilla is ide fog járni. Zsomi minden nap emlegeti Őket, minden reggel elmondja, hogy kinek mi a jele és mindig fel kell Neki olvasni, hogy mi lesz a reggeli, ebéd, uszonna. :)
Olyan nagyfiú már.

Eddig mindig Ő volt reggel az első, lehet ezért sem akart menni, nem tudom, de most, mire mi odaérünk, addigra már bent van Marci. Kb. 10 perccel hamarabb érnek oda, mint mi és ezt Zsombor imádja, hogy odamegyünk és már ott van Marci. Vetkőzik ügyesen, veszi a benti cipőjét, nagy ölelés, nagy puszi és már fut is be. :)
IMÁDOM!

Most pedig el is értünk napjainkhoz, ahol is egy szörnyű tragédián vagyunk túl. Ma 1 hete történt. Sajnos tegnap volt 1 hete, hogy este egy picike vérzésem volt, de tényleg csak pici. Másnap reggel felhívtam a dokimat, hogy ez történt, mi legyen. Mondta, hogy nem hinné, hogy gond van, de azért menjek be az ambulanciára, ott csinálnak egy uh-t. Sajnos az ultrahangos nő (aki nem volt igazán túl kedves), nem tudott jó híreket mondani. :( Meghalt a kisbabánk. Szörnyű még csak leírni is. Csak zokogtam és egyszerűen képtelen voltam felfogni. FIZIKAILAG FÁJT AZ EGÉSZ! (ugye Eme?)
Fogalmam sincs, hogyhogy mentem vissza a melóhelyemre és onnan haza. Azt tudom, hogy gyakorlatilag végig sírtam az egész utat. Itthon is csak kattogtam, szörnyű.
Peti hazajött, mert még a kórházból felhívtam, megsírattuk együtt a kisbabánkat, akire annyit, de annyit vártunk és hihetetlenül szerettük volna Őt.

Másnap reggel 7re kellett bemennem a kórházba, ahol elvégezték a műtétet. Semmiféle vetélés nem indult be elvileg, de azt mondta a doki, hogy egy ennyi idős babánál, hogyha el is indul, akkor is rásegítenek műszeresen.

A műtétnél mindenki nagyon kedves volt velem, mindenki nagyon együttérző, kaptam valami "bátorítót", az mindenképpen jól jött. Nem féltem, nem gondolkodtam, csak úgy voltam.

Azóta vannak jobb és rosszabb napjaim. Vasárnap és hétfőn már úgy éreztem, hogy fáj, nagyon fáj, de elfogadom, aztán jött a kedd. Pityeregve ébredtem és gyakorlatilag többször is elsírtam magamat. Eljutottam arra a pontra is, hogy valamit biztos, hogy én rontottam el. Hogy biztos nem tettem meg mindent, amit kellett volna. Hogy néha, mikor vétkeztem 1-1 túró rudival, nem kellett volna. Hogy mikor ezt, meg azt csináltam, biztos azzal ártottam... haragudtam magamra, haragudtam az egész világra. Jó lett volna egy hibást keresni, akit okolhatok. Nem tudom miért, de jó lett volna.
Aztán este elmentünk Emesével vásárolni és a beszélgetés nagyon jó volt. Kicsit kizökkentett.

Ma valamivel jobb a hangulatom, de komolyan nincs olyan fél óra, hogy ne jutna eszembe a BABÁM!!! És persze újra és újra felteszem a kérdést: MIIIIIIIIIIIÉRT????

Szörnyű érzés. Fogalmam sincs, hogy ezen, hogy lehet túljutni.

A nőgyógyászhoz akkor kell mennem, ha letelik a 6 hét a műtét utá, megjön a menstruációm és utána. Elvileg 4-5 hónapot várni kell és utána újra megpróbálhatjuk a babát. Most úgy érzem, hogy nem biztos, hogy merném. Félnék, rettegnék, hogy újra előfordul, de közben annyira, de annyira vágyom egy másik babára.

Meglátjuk mi lesz. Most egyenlőre a gyógyszerre sem állítottak vissza, hanem az inzulint csökkentették le.

Azt hiszem ez így első bejegyzésnek jó hosszú lett és talán egy kicsit tömény is.