hétvége...

Már nagyon vártuk a hétvégét, fáradtak voltunk mind a 3an.

Zsomit az utolsó 2 napban nagyon nehezen keltettük fel, nyügős volt és mindig közölte: "nem jól aludtam" Megzabálom! Olyan édesen hangzik 1-1 komoly mondtat egy ilyen kis Törpe szájából.

Most kiment a szüleimmel Kistarcsára. Augusztus óta nem volt sehol nélkülünk, max. ha beteg volt és én dolgoztam. Nem akart menni, még az imádott Nagypapával sem sehova. Nagyon érdekes volt. Eddig, ha csak megemlítettük, hogy mondjuk holnap ott alszik a nagypapáéknál, akkor már vette a cipőjét, hogy most, és az utóbbi 2 hónapban meg nem. Mindig mondta, hogy én is menjek vele, csak velem akar lenni.
Most megtörni látszik a jég.

Tegnap kaptam egy levelet. Van egy barátnőm Szilvi, és ő ezotériával is szokott foglalkozik, és Neki van egy barátnője Ági, aki ténylegesen ezt csinálja, ez a foglalkozása.
Mikor kijött a sok egészségügyi problémám és annyira kilátástalan volt az egész elmentem Hozzá. Szilvi többször mondta, hogy szerinte jól jönne nekem. Engem is érdekelnek ezek a dolgok és hiszem is, de nehezen vettem azért rá magamat. Segített!!! Legalábbis én úgy érzem és ha már csak a fejemben segített, már megérte. Nem tudom megmondani pontosan, hogy miben, de a gondolkodásomban, a lelkemnek mindenképpen. Az akupresszúra, amihez meg jártam hozzá, a cukromon nagyon sokat segített.
Szóval a kisbabánk elvesztéséről is tudott és írt nekem egy levelet. Örülök, hogy reggelente egyedül vagyok az irodában, mert zokogtam. Örülök, hogy azt, amit írt, megírta, mert valamivel könnyebb, de mégis. A szívemet tépték ki. Az biztos, hogyha kicsit összeszedem magamat elmegyek hozzá mindenképpen. Érzem, hogy szükségem van rá.

Ma megyünk egy kicsit lazítani, bulizni. Jól fog jönni, várom már.