2009. október 21., szerda

megint szerda

Ma 2 hete! Képtelen vagyok úgy gondolni a szerdákra, hogy ne azt számoljam, hogy mióta tudom, hogy már nincs Ő és a csütörtökökre sem tudok úgy gondolni, hogy ne azt számoljam, hogy mennyi idős is lenne. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom számolni, de egyenlőre akaratlanul is megy. Talán majd egy másik baba segít a "számolás felejtésében" ill. úgy kezdődik majd el.

2 hét... pedig sokkal többnek, sok-sok hétnek, de inkább hónapoknak tűnik. Tényleg annak tűnik.

Petivel dúl a harc közöttünk. Ő nem beszél a babáról, nekem szükségem lenne rá. Ő kb. úgy csinál, mintha nem történt volna semmi, nekem soha 1 szóval nem hozza fel, ha én felhoztam, mert próbáltam Vele beszélni RÓLA, akkor hamar rövidre zárta a témát. Azt mondja, hogy Ő nem tud beszélni erről a témáról. De basszus, nekem viszont szükségem lenne erre, hogy kibeszéljem, hogy tudjam nem egyedül vagyok, hogy nem egyedül csinálom végig. És tudom, hogy a barátnőimmel bármikor beszélhetek róla (itt is ezer köszi érte Nektek), de nem ugyanaz. :(

Ma megyek vissza a belgyógyászhoz, elvileg a 6-4-4 inzulint állította be, de nálam egy kicsit elszaladt a ló a kajával. Na jó, nem is kicsit! Már-már durván sokat kezdtem el enni. Egy kicsi nasi, egy kicsi rudi, egy kicsi ez... az... És már tudat alatt úgy csináltam, hogy nem a főétkezéseknél ettem sokat, mert azt ugye mérem utána, hanem a kettő között, mert akkor nem kell mérnem. Erre csak pár napja figyeltem fel, hogy ténylegesen így csinálom, úgyhogy tényleg összekapom magam és próbálom betartani a 180 grammos ch diétát.

Nincsenek megjegyzések: