Hú, de ki van a mindenem a mai nappal!!!
Ill. kezdődött a tegnap estével. Zsúron voltunk, és a parkolóban még szülők dumcsiztunk, a gyerekek pedig szórakoztak. Zsomi a hátsó ajtóban állt és odahajolt az első ülésre kívülről, amit az egyik kisfiú nem látott és becsukta az ajtót. Zsombort a halántéka alatt találta el az ajtó. Bedagadt, kicsit belilult, de nem gondoltam vészesnek.
Jött a hajnal. Zsomi szólt, hogy Neki nagyon fáj a hasa és kakilnia kell. Ok... rötyi, semmi! Reggel újra mondja, hogy nagyon fáj a hasa, de már sírt is. Kapott egy kis joghurtot, mert gondoltuk éhes. Hát, nem... sugárba hányta ki. Kapott egy kis vizet. Detto, sugárba jött ki.
De akkor már annyira fájt a hasa, hogy rendesen megijedtünk. Kicsit meleg volt, hőemelkedés. Petivel járt az agyunk, hogy vakbél lenne? Rákerestünk a neten és 5ből 4 tünet megvolt, menjünk az ügyeletre.
Elmentünk, megnézte az ügyeletes doki, nyomogatta a hasát, ígyis-úgyis. A végén megemlítettem a fejét, megnézte azt is.
Mondta, hogy tovább fog minket küldeni a Madarászba a sebészetre, mert a hasával mindenképpen sebészhez irányítana, de a fejét is meg kellene röntgenezni, mert igaz, hogy kívülről nem tűnik veszélyesnek, de valamit érzett... Ja, úgy jöttünk el az ügyeletről, hogy vagy vakbél vagy bélcsavarodás vagy egy durva vírus. Éljen!
Irány a Madarász. Sebészhez bekerülünk, ő is nyomogatta a hasát, megnézte a fejét, elküldött hasi uh-ra és koponya röntgenre. Szerencsére mind a röntgen, mind a hasi uh negatív lett, de azért tuti, ami tuti tovább küldött a belgyógyászatra. Ott sem találtak igazán semmit. Annyit mondtak, hogy újra elkezd hányni, akkor menjünk be a kórházba.
Szerencsére azóta nem hányt, a hasa hol jobban, hol kevésbé fáj (már ez is valami), most evett pár falatot, de azóta lázas. Szóval valószínű egy fasza kis vírus.
Ja és így leírva a nap, az úgy zajlott, hogy fél 10kor indultunk itthnról és kb. negyed 2re értünk haza.
Persze, mikor máskor jönne ki ez az egész, mint a műtét előtt 10 nappal.
Ill. kezdődött a tegnap estével. Zsúron voltunk, és a parkolóban még szülők dumcsiztunk, a gyerekek pedig szórakoztak. Zsomi a hátsó ajtóban állt és odahajolt az első ülésre kívülről, amit az egyik kisfiú nem látott és becsukta az ajtót. Zsombort a halántéka alatt találta el az ajtó. Bedagadt, kicsit belilult, de nem gondoltam vészesnek.
Jött a hajnal. Zsomi szólt, hogy Neki nagyon fáj a hasa és kakilnia kell. Ok... rötyi, semmi! Reggel újra mondja, hogy nagyon fáj a hasa, de már sírt is. Kapott egy kis joghurtot, mert gondoltuk éhes. Hát, nem... sugárba hányta ki. Kapott egy kis vizet. Detto, sugárba jött ki.
De akkor már annyira fájt a hasa, hogy rendesen megijedtünk. Kicsit meleg volt, hőemelkedés. Petivel járt az agyunk, hogy vakbél lenne? Rákerestünk a neten és 5ből 4 tünet megvolt, menjünk az ügyeletre.
Elmentünk, megnézte az ügyeletes doki, nyomogatta a hasát, ígyis-úgyis. A végén megemlítettem a fejét, megnézte azt is.
Mondta, hogy tovább fog minket küldeni a Madarászba a sebészetre, mert a hasával mindenképpen sebészhez irányítana, de a fejét is meg kellene röntgenezni, mert igaz, hogy kívülről nem tűnik veszélyesnek, de valamit érzett... Ja, úgy jöttünk el az ügyeletről, hogy vagy vakbél vagy bélcsavarodás vagy egy durva vírus. Éljen!
Irány a Madarász. Sebészhez bekerülünk, ő is nyomogatta a hasát, megnézte a fejét, elküldött hasi uh-ra és koponya röntgenre. Szerencsére mind a röntgen, mind a hasi uh negatív lett, de azért tuti, ami tuti tovább küldött a belgyógyászatra. Ott sem találtak igazán semmit. Annyit mondtak, hogy újra elkezd hányni, akkor menjünk be a kórházba.
Szerencsére azóta nem hányt, a hasa hol jobban, hol kevésbé fáj (már ez is valami), most evett pár falatot, de azóta lázas. Szóval valószínű egy fasza kis vírus.
Ja és így leírva a nap, az úgy zajlott, hogy fél 10kor indultunk itthnról és kb. negyed 2re értünk haza.
Persze, mikor máskor jönne ki ez az egész, mint a műtét előtt 10 nappal.
