oltás...

Zsombort ma reggel beoltották a H1N1 ellen. Nagyon nagy kérdés volt ez. Az elején teljesen elzárkóztam előle, hogy dehogyis oltatok, meg minek... stb. Aztán a végén csak beoltották.
Nagyon ajánlották az allergiája miatt és nekem is a cukor miatt. Mind a ketten krónikus betegnek számítunk. A gyermek háziorvos először nem ajánlotta, aztán mikor 2x beszéltünk már hajlott rá, ma oltás előtt beszéltünk egy pár szót és úgy éreztem, hogy már eléggé hajlik rá Ő is, hogy bizony szükség van rá.
Zsombor sírt egy ici-picit, amikor megkapta a szurit, aztán a váróban ahogy öltöztködtünk elkezdett üvölteni, hogy nem kapott matricát! :D No comment!
Utána ment oviba, szerencsére nem hívtak, hogy lenne valami baj. Nem látszik egyenlőre semmi rajta, remélem így is marad. Az oltás helye egy picurka piros pötty.

Én ma este kapom meg. Anyuval és Apuval megyünk el, Peti pedig hétfőn oltatja be magát. Már itthon van a vakcinája.

Ma voltam varratszedésen is... miért is menne simán minden! :) Belenőtt a varrat a húsba, nem is tudta kiszedni az egészet, jól megszenvedte Ő is és én is. Mondta, hogy ritkán, de előfordul ilyen. Micsoda meglepetés, hogy pont velem történik ilyen!
December 4én (Anyu szülinapján és Bori névnapján) megyek legközelebb, akkor a fejbőrömről szedik le a puklit.

orvosok

Kedden voltunk a sebészeten Zsomborral, a következő műtét időpontja 2010. január 4e lesz. Melgepődtem, hogy ennyire hamara kaptunk időpontot, ez is valami. Sajnos azt mondta a doki, hogy nem fogja tudni az egészet kiszedni, ami még maradt, úgyhogy sajnos lesz egy 3. műtét is! :( Nem örülök Neki, de nagyon bízom benne, hogy a 2. és a 3. műtét is kb. annyira fogja megviselni, tehát egyáltalán, mint az augusztusi.

Megnézte a kukiját és a sérvet, de azt mondta, hogy szerinte a heréjét sem kell megműteni és a kukiját sem. Nem tudom mit gondoljak, félek, hogy csak "le akar rázni minket", úgyhogy Zsomi egyik barátjának a kukacát most műtötte meg a Madarászban egy specialista, lehet Neki is megmutatom. Ha Ő is azt mondja, hogy nem, akkor hagyjuk.

Ma elmentem a sebészetre, mert úgy volt, hogy 3 anyajegyemet/szemölcsömet leszedik, de a végén csak egyet szedtek le, az oldalamról. Érdekes volt... mondjuk jópofák voltak az asszisztensek és a doki is. Poénkodtak és miközben nyiszogatott össze-vissza, kajákról beszélgettek. Annyira morbid volt! :)
Most eléggé fáj, meglepődtem, mondta a doki, hogy jegeljem, azon már túl vagyunk. Holnap megyek kötözésre és elvileg 19én kiszedik a varratokat és akkor megbeszéljük, hogy a többit mikor szedi ki. Azért ahogy beszúrta az injekciót, eléggé fájt... sőt, baromira, úgyhogy egy hangyányit elgondolkodtam, hogy az orrom mellől tuti, hogy ki akarom vetetni? :D Na, majd meglátjuk, hogy mennyire leszek bátor.

Hívtak, hogy ma készen van a szemüvegem! :) Örülök Neki, apró örömök az életben.

Ma az oviban fényképezés volt. Beszéltük az óvónőkkel, hogy nem kell kirittyenteni Őket, nem kell ünneplőbe menni, de azért ne tréning. Zsomborra reggel adtam galléros pólót, farmert. Reggel szakadt az eső, az én gyerekem ugra-bugrált és persze mi lett a vége? Esés... egy óriási pocsolyába. Annyira, de annyira, de annyira idegbeteg voltam!!!! Húúúúúúúúúúúú!!! Felállt a gyerek és közölte: - Anyuci, vízes a nadrágom!!!! (nem mondod?????? :)

Annyira jellemző! :)

Megy az őrület a H1N1 körül. Tegnap beszéltem a belgyógyásszal, Ő azt ajánlotta, hogy magamat oltassam be, mert a cukor miatt gyengébb az immunrendszerem. Ma beszéltem a gyerekorvossal, Ő pedig nem mondta ki nyíltan, hogy NE, de elmondta, hogy nem tudni, hogy ennek az oltásnak lesz-e szövődménye és akár évek múlva is lehet. Hogy 70 % védettséget ad az oltás, de járvány idején ez a 70 % is csökken. Hogy nincs járvány és aki eddig elkapta, azoknál enyhe lefolyású volt. De mikor konkrétan rákérdeztem soha nem mondta, hogy NE, gondolom nem mondhatja, mert mindig utána mondta, hogy a szövődményekkel nincs senki tisztában.

Mondtam Neki a hoemos immunerősítőt, azt ajánlotta nagyon, úgyhogy ebben maradtunk.

zsúfoltság

Nem írtam már jó pár napja.

Csütörtökön elmentem a házidokihoz, mert már elviselhetetlenül fájt a hátam. A mellkasomat is éreztem, a torkom is fájt, de a hátam már veszettül. Kaptam antibiotikumot, meg egyéb "nyalánkságokat", de azt, hogy mi a bajom elfelejtettem megkérdezni, mert 6 körül értem oda és csak negyed 9kor jöttem el. Már tiszta ideg voltam.

Szombaton elmentünk a csajokkal egy kicsit bulizni. Játszóteres anyukák, 5en indultunk még a megbeszélések szerint, de a végén csak 3an mentünk. Először itt a központban egy igényes kis sözörő féleségben kezdtünk, onnan éjfélkor kitettek minket, már elég vidáman indultunk el onnan, főleg Ildivel! :) Viki koktélozott, félő, hogy kihagyták belőle a piát, vagy nagyon jól bírja! :) Szóval már eléggé vihogtunk mind a 3an, mi Ildivel a piától, Viki meg attól, a hogy viselkedtünk. Eljutottunk a Popey nevű kocsmába, ahol a barátnőm kezdett el dolgozni. Egy igazi kiskocsmát képzeljetek el, de a vendégeknek mondhati a 98 %át ismerem, mert itt a környéken úgy néz ki a pultos után mennek a vendégek, legalább Eménél ez mutatkozik.

Onnan olyan fél 3 körül jöttünk el... asszem! :)

Azért vihogtunk ott is rendesen, Ildinek az egyik haverom elkezdett kártyatrükköket mutogatni, az első nem sikerült, a második sem és a harmadik sem. A végén kiderült, hogy Ildi azt hitte, hogy ez az egész 1 trükk és ő az első kártyát jegyezte meg végig. Na, mindegy... ezt így nem lehet visszaadni, mi úgy röhögtünk, hogy majdnem bepisiltünk.
Hazafelé Ildi még leállított egy buszt, mondtam, hogyha megállítja én bizony felszállok rá, és Ő megállította! :D

Valahogy 3 után értünk haza, így a vasárnapi nap azért annyira vidáman nem telt! :) Eléggé fáradtak voltunk, de meglepőden sem Ildi, sem én nem voltunk másnaposak, pedig... ;)
Nagyon kellett már ez az este, jól esett!

Ma voltunk allergia vizsgálaton Zsomival, ill. kontrollon. Minden rendben, már nem kell fújni az orrát, ha esetleg újra előjönnének a tünetek, akkor nyugodtan kezdjem el újra. 3 hónap múlva szeretné látni újra a doki. Annyira kedves ez az orvos.
Utána pedig... VÉGRE VALAHÁRA sikerült eljutnom szemüveget csináltatni. El sem hiszem, ha minden igaz pénteken már meg is lesz. Nehéz szülés volt, bár az elsők között próbáltam fel ezt és utána végülis nem tettem le a kezemből.

Kicsit zsúfolt hetünk lesz, mert holnap megyünk vissza Zsomival a Heim Pál-ba a sebészetre. Megnézik a műtéti heget, kapunk új időpontot a 2. műtétre, meg megmutatom a heréjét akkor, mert állítólag vízsérves. Jó lenne, hogyha egyszerre megtudnák csinálni.

Szerdán elvileg a cukros dokinénihez mennék vissza, de lehet csak felhívom, ja és 5re megyek fodrászhoz.

Csütörtökön megyek leszedik az első 3 anyajegyemet, szemölcsömet.

Pénteken megkapom a szemüvegemet és egy házibuliba is hivatalosak vagyunk! :)

Nem fogunk a héten megint unatkozni.

A héten

Már megint szerda van!

Még mindig fáj a torkom, hétfőn jól be is lázasodtam, úgyhogy neo citran-t "vacsoráztam" és már fél 9kor aludtam. Előtte még elmentem bőrgyógyászhoz és úgy döntöttem, hogy mindig csak húzom ezeket az anyajegy, szemölcs levételeket, de most majd belevágok.

Mondjuk azt, hogy nagyjából megvizsgálta őket a bőrgyógyász, adott egy beutalót az általános sebészetre, ott azt mondták, hogyha szépen mosolygok, akkor levesznek 3at, amúgy csak 2 db-ot. Úgyhogy mosolyogtam! :) Ezen ne múljon!

Nov. 5én megyek, leszedik az orrom mellől, a fejbőrömről és az oldalamról. Azért parázok, de gondolom csütörtökön fogok izgulni nagyon.

Hétfőn még sikerült baromira összeveszni a kolléganőmmel. Hihetetlen stílust vett elő, nagyon durva volt és én meg nem nagyon bírtam tovább, úgyhogy rendesen kiosztottam. Lehet erősebben is, mint kellene. Én csak mondtam, Ő pedig nem volt hajlandó megszólalni. Pár órát ültünk ott egymás mellett csöndben és úgy dolgoztunk, délután nem bírtam tovább, így mondtam, hogy vagy megbeszéljük, vagy pakolok és megyek. Megbeszéltük, azóta jó a hangulat.

Tegnap kellett volna mennem a belgyógyászhoz az inzulin miatt, de nem mentem. Nem éreztem annyira jól magamat, meg megmondom őszintén, kedvem sem volt annyira! Majd elmegyek jövő héten. Mostmár én is tudom azért állítagni magamnak. Múlt héten annyira lecsökkentette, hogy ez már kevés így.

Ma megint vettem egy zsák ruhát Katának. Azt mondom, hogy imádom venni ezeket a picike rucikat, mert tündériek, de azért fáj is rendesen.

A múlt heti cuccok is nagyon tetszettek Nekik, remélem ezek is fognak.

A héten az oviban őszi szünet van. Elképesztő, hogy itt is van ilyen! Összevont csoportok vannak, vadidegen óvónénik, vadidegen szoba, vadidegen gyerekek. Szerencsére a mi csoportunkból még van 2 gyerkőc, az egyik a legjobb barátja Zsombornak, Marci! Azt hiszem ez nagy mázli.
A délelőtti óvónéni 3. napja ugyanaz, már tegnap puszival várta Zsombort! :) Ez aranyos, kedves dolog. A mi óvónénijeink nem puszilkodósak.

Zsombor egyre jobban imádja az ovit, lassan ott tartunk, hogy ha nem megy oviba az a büntetés.

Egyre többet beszél a Mikulásról. Biztos az oviba mondták Nekik.

3 nap, amíg itthon voltunk, olyan gyorsan elment. Hihetetlen!
Pénteken átmentünk a Kuziékhoz, mert a Gergőnek volt születésnapja, napközben meg takarítottunk, játszottunk Zsomborral. Kimostam az összes ruhát, amit Katának vettem, hát egy kicsit megint összetört a szívem, ahogy fogtam a csöppnyi kis rucikat.
Miután felébredt Zsomi, átvittem Anyuékhoz, alig várta, hogy menjünk.
Utána én visszajöttem és átmentünk Kuziékhoz. Ott a barátaink már nagyjából vágták, hogy balhék vannak közöttünk Petivel. Nem mondanám, hogy bármelyik fiú is szomjas lett volna, de ketten folyamatosan arról próbáltak meggyőzni, hogy Peti mennyire egy fasza pasi és mekkora szerencsém van és hú, meg ha... és, hogy mennyit gürizik, stb.
Én ezt aláírom, baromi sokat dolgozik, és egy szavam nem lehet, ahogy Zsomborral bánik, ahogy foglalkozik vele, de bizony az utóbbi időben közöttünk nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy.
Gergő azért megkérdezte az én álláspontomat is és mikor elmondtam, azért pislogott, meg el is képedt.
Kuzi... hát ő igazán mondta, hogy mondjam el, hogy én, hogy látom, de kb. meg sem hallotta és csak azt hajtogatta, hogy a Peti így meg úgy és legyek türelmesebb és ilyenek.
No comment! Most erre mit mondjak???

Szombaton felkeltünk, elmentünk a Tesco-ba és onnan Kistarcsára Zsomborért. Mikor kiértünk aludt, mint a bunda, annyira édes volt. Csak ültem az ágy mellett és néztem! :)
Felkelt és folytatódott a viháncolás, rohangált a kertben, fogócskáztunk, ilyenek.
Úgy 6 körül átmentünk tesómékhoz, mert ha már kimostam Kata ruháit át is vittük. Pont barátokat vártak, akiket mi is ismerünk, de ha mondják lehet, hogy nem megyünk át. Bírom őket nagyon, csak... nem volt hangulatom. Úgy igazán semmihez.
Azért Borival sikerült egy kicsit beszélgetnünk. Szegény úgy néz ki, hogy trombózis gyanús, remélhetőleg jövő héten kiderül minden. Már a 32. hétben van és kb. 1,5 kg Kata!
Utána hazajöttünk, vacsiztunk, fürdés és lefektettük Zsomit.
Fél 10kor felhívott Marcsi, az egyik csajszi a játszótérről, hogy lent görkorizik, nem lenne-e kedvem lemenni egy kicsit beszélgetni. Lementem, nem gondoltam, hogy sokáig maradunk. De akkor csörgött egy másik lány, hogy nincs otthon a férje a gyerekek alszanak, nem megyünk-e át. Hát, átmentünk... :) vettünk 1 üveg bort, rágcsát és 3/4 2ig beszélgettünk! :-o
Úgy elment az idő, de azt hiszem mind a hármunknak jót tett.

Ma sokat dolgoztam, nagyon bele kell húznom, mert teljesen el vagyok csúszva, délelőtt Peti volt lent Zsomborral, most délután én.

Vettem egy keverék lisztet, amiben már élesztő, minden benne van. Az előbb gyúrtam be a tésztát, remélem sikerülni fog a kenyér és finom is lesz. Elkezdhettem volna hamarabb is és akkor nem 10re sülne meg a kenyér. :) Mindegy!
Majd hűl, amíg mi alszunk.

megint szerda

Ma 2 hete! Képtelen vagyok úgy gondolni a szerdákra, hogy ne azt számoljam, hogy mióta tudom, hogy már nincs Ő és a csütörtökökre sem tudok úgy gondolni, hogy ne azt számoljam, hogy mennyi idős is lenne. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom számolni, de egyenlőre akaratlanul is megy. Talán majd egy másik baba segít a "számolás felejtésében" ill. úgy kezdődik majd el.

2 hét... pedig sokkal többnek, sok-sok hétnek, de inkább hónapoknak tűnik. Tényleg annak tűnik.

Petivel dúl a harc közöttünk. Ő nem beszél a babáról, nekem szükségem lenne rá. Ő kb. úgy csinál, mintha nem történt volna semmi, nekem soha 1 szóval nem hozza fel, ha én felhoztam, mert próbáltam Vele beszélni RÓLA, akkor hamar rövidre zárta a témát. Azt mondja, hogy Ő nem tud beszélni erről a témáról. De basszus, nekem viszont szükségem lenne erre, hogy kibeszéljem, hogy tudjam nem egyedül vagyok, hogy nem egyedül csinálom végig. És tudom, hogy a barátnőimmel bármikor beszélhetek róla (itt is ezer köszi érte Nektek), de nem ugyanaz. :(

Ma megyek vissza a belgyógyászhoz, elvileg a 6-4-4 inzulint állította be, de nálam egy kicsit elszaladt a ló a kajával. Na jó, nem is kicsit! Már-már durván sokat kezdtem el enni. Egy kicsi nasi, egy kicsi rudi, egy kicsi ez... az... És már tudat alatt úgy csináltam, hogy nem a főétkezéseknél ettem sokat, mert azt ugye mérem utána, hanem a kettő között, mert akkor nem kell mérnem. Erre csak pár napja figyeltem fel, hogy ténylegesen így csinálom, úgyhogy tényleg összekapom magam és próbálom betartani a 180 grammos ch diétát.

hétvége...

Már nagyon vártuk a hétvégét, fáradtak voltunk mind a 3an.

Zsomit az utolsó 2 napban nagyon nehezen keltettük fel, nyügős volt és mindig közölte: "nem jól aludtam" Megzabálom! Olyan édesen hangzik 1-1 komoly mondtat egy ilyen kis Törpe szájából.

Most kiment a szüleimmel Kistarcsára. Augusztus óta nem volt sehol nélkülünk, max. ha beteg volt és én dolgoztam. Nem akart menni, még az imádott Nagypapával sem sehova. Nagyon érdekes volt. Eddig, ha csak megemlítettük, hogy mondjuk holnap ott alszik a nagypapáéknál, akkor már vette a cipőjét, hogy most, és az utóbbi 2 hónapban meg nem. Mindig mondta, hogy én is menjek vele, csak velem akar lenni.
Most megtörni látszik a jég.

Tegnap kaptam egy levelet. Van egy barátnőm Szilvi, és ő ezotériával is szokott foglalkozik, és Neki van egy barátnője Ági, aki ténylegesen ezt csinálja, ez a foglalkozása.
Mikor kijött a sok egészségügyi problémám és annyira kilátástalan volt az egész elmentem Hozzá. Szilvi többször mondta, hogy szerinte jól jönne nekem. Engem is érdekelnek ezek a dolgok és hiszem is, de nehezen vettem azért rá magamat. Segített!!! Legalábbis én úgy érzem és ha már csak a fejemben segített, már megérte. Nem tudom megmondani pontosan, hogy miben, de a gondolkodásomban, a lelkemnek mindenképpen. Az akupresszúra, amihez meg jártam hozzá, a cukromon nagyon sokat segített.
Szóval a kisbabánk elvesztéséről is tudott és írt nekem egy levelet. Örülök, hogy reggelente egyedül vagyok az irodában, mert zokogtam. Örülök, hogy azt, amit írt, megírta, mert valamivel könnyebb, de mégis. A szívemet tépték ki. Az biztos, hogyha kicsit összeszedem magamat elmegyek hozzá mindenképpen. Érzem, hogy szükségem van rá.

Ma megyünk egy kicsit lazítani, bulizni. Jól fog jönni, várom már.